Hogy az ifjú poéta Kisbárd Lombárd keresztatyja elhalálozik, védencének nem sokkal többet hagy hátra, mint egy kéziratot. Ez a kézirat/tömeg/ azonban annyira maga a tökély, hogy az ifjú Lombárdot ellenállhatatlanul ragadja vonzásába, s így indul el ő, hogy eredetének nyomait felkutassa. Szauruszból Paulusz lett ő netán, vagy mégsem? A nyomok mindenesetre Könyveskálra vezetnek, az Álmodó Könyvek Városába.

Mikor hősünk ide érkezik, olyan érzés fogja el, mintha egy óriási, elemien DINOSZAURUSZI méretű könyvesboltba lépne be, szagokat érez, nyomdafestékek mocsarába süllyedne kis híján, savak emésztenék, ha vastag bőre nem védené, de ez is kevés: szabadulása egyelőre nincs többé, örvényként rántja magába a bűvös hely, s mint labirintusban, bolyong aztán Könyvhalma és Könyvbottyán közt, Sivároson és Hobigólem földjén át (és vissza!), targoncok és könyvvirgoncok zaklatják és ugratják (és segítik), s ifjú Szauruszunk, Kisbárd Lombárd lassan rájön, hogy csak ezt az álmot, a NAGY KÖNYVÁLMOT végigélve lehet Paulusz, megannyi bibliofilagórián kell bolyongania, ahol könyvtappancsok fenyegetik karmosan, ugroncok könyvelik minden lépését, de a titokzatos Árnykirály is elődereng a mélyből, és megkezdődik a küzdelem.

Walter Moers, aki magát Kisbárd Lombárd szauruszi műve műfordítójának nevezi, az irodalom birodalmába vezet bennünket, oda, ahol minden betű a Létezés Nagy Kalandja, minden életre-halálra zajlik, és miközben a múlandóságnál is illanóbb, mégis egy életre szól.

Bolondítja, örültbe kergeti olvasóját néha Moers, de egy másik könyvhalom mögül már újra vígan vigyorog - egy dolog bizonyos, unatkozni nem fogunk, mi, a Weörös Sándoron és Lewis Carrolon is nevelkedett könyvélvencek-halancok, s más közönséges halandók.

Fel, kezdjük hát a kalandot!

S mindez TANDORI DEZSŐ zseniális fordításában!
A kritikusok szerint a 21. század irodalmi csodája!